Havi összes bejegyzés:2021 szeptember

Cseppet sem tetszett Emmának a helyzet. Tudta, hogy a Felszabadítók feje egykoron őr volt, aki a sajátjai ellen fordult, és bátran küzdött a szabad földiek mellett, hogy aztán egy maréknyi üldözött vezérévé váljon. Ez alapján egy olyan embert képzelt el, aki megvetette társai embertelen viselkedését, elhagyta vörös köpenyét, és hősiesen kiállt az elveiért, fegyvert ragadott,Bővebben: “Tizenegyedik fejezet”

– Aranynak arany. – Az őr a biztonság kedvéért még egyet ráharapott az érmére, ezúttal sokkal erősebben, repedezett fogai majdnem beletörtek, aztán Joefre sandított. – De nem nebesseni arany. Honnan szereztétek? – Szántáskor leltük. Az őr megforgatta a szemét, Emma gyanakvás helyett kapzsiságot látott felcsillanni benne, és ez megnyugtatta. Elcsigázottan a nadrágja zsebéhez nyúlt, hogyBővebben: “Tizedik fejezet”

Emma visszacsatolta az övét, és mielőtt kilépett volna a bokor mögül, a tüskés ágak takarásába tolta a zsákot. Fásultan indult a tábor felé, ásított. Előző nap feszített tempóban haladtak, csak éjszakára álltak meg enni és pihenni, és Tiiu úgy saccolta, ezzel a gyorsasággal három nap alatt elérhetik Harmont. Mára már tudták, erre semmi esélyünk sincs.Bővebben: “Kilencedik fejezet”

Matu egy sziklán ült, Tiiu szorosan mellette, ujjaik egybefonódtak. Emmának feltűnt, hogy mióta elindultak a városból, nem engedték el egymás kezét, vezették a sort, pedig a temetőig már ő is ismerte az utat. A lombkoronák árnyékában megálltak. Joef visszafordult – Emma remélte, beletelik egy kis időbe, mire az őrök rájönnek mi köze hozzá, és addigBővebben: “Nyolcadik fejezet”

Mielőtt Emma talpa a híd kristályos felületéhez ért, egy kéz a csuklója köré fonódott, és megrántotta. Emma elzuhant, a hátsója keményen csapódott a földhöz. Fájdalmában felüvöltött. – Mit csinálsz? – kiáltott rá Tiiu. Emma a fenekét dörzsölgetve feltápászkodott, meglepte Tiiu ereje, úgy érezte magát, mint egy alma, akit a földhöz vágtak. – Rayt átvitték aBővebben: “Hetedik fejezet”

A könnyeitől nedves, feketéllő gyolcsot a markában gyűrögette, lábát sziklasúly húzta, lépni is alig bírt. Követte az őröket, köpenyüket figyelte, ami úgy vöröslött, mint Ray véres arca. Alig egy hét leforgása alatt mindkét barátja haláltusáját végignézte, látta őket kiterítve egy asztalon, mint valami levágásra szánt állatokat, hallotta a kínjukat, a reményvesztettséget. Emma bármit megadott volnaBővebben: “Hatodik fejezet”

Az erdőt csak hallomásból ismerte, sosem volt ideje az utcákat róni, kóborolni, mint az árváknak. A gyerekkorát az ivóban töltötte, kezdetben egy hordón ülve, láblógatva figyelte, miként szolgálja ki apja a férfiakat, miként egyezkedik a szállítókkal, és hogyan veri át a részegeket. Emma elleste a praktikákat, hallgatta a pletykákat, és két évvel ezelőtt, amikor apjátBővebben: “Ötödik fejezet”

Hisa halálhíre olyan sebesen jött és olyan hihetetlennek hatott, hogy Emma képtelen volt feldolgozni. Mozdulatlanul állt, szívét csalódottság és a bűntudat perzselte. Utolsó, hozzá intézett szavaival elkergette a lányt, mert nem tudott parancsolni az indulatainak, és emiatt szertefoszlott minden reményük. Ő lesz a hibás, ha Ray bitóra kerül. Ő ámította Keint, szított benne haragot, ésBővebben: “Negyedik fejezet”

Miután Emi zabosan, de vállalta, hogy besegít az ivóban – csakis Hisára való tekintettel –, Emma a lábát kapkodva elindult a Fény Háza felé. Úgy érezte magát, mint egy űzött vad, aki reggel óta folyvást rohan, szúrt az oldala, kitikkadt, és zakatoló mellkasához izzadtan tapadt a ruhája. A piac mögött elterülő sikátorok kezdtek megtelni, azBővebben: “Harmadik fejezet”