Negyedik fejezet

Hisa halálhíre olyan sebesen jött és olyan hihetetlennek hatott, hogy Emma képtelen volt feldolgozni. Mozdulatlanul állt, szívét csalódottság és a bűntudat perzselte. Utolsó, hozzá intézett szavaival elkergette a lányt, mert nem tudott parancsolni az indulatainak, és emiatt szertefoszlott minden reményük.

Ő lesz a hibás, ha Ray bitóra kerül. Ő ámította Keint, szított benne haragot, és ő űzte el az egyetlen személyt, aki hasznukra lett volna.  

– Az nem lehet – hebegte a padlónak, fejét hevesen rázta, remélve, kiperegnek belőle az előbb hallottak. – Hogyan? Mikor történt?

– Hét éve.

Két szó, és a remény újra beragyogta a szobát.

– Ma reggel láttam, beszéltem vele – magyarázta.  

– Tán a szellemét láttad?

– Nem hiszek a szellemekben – sóhajtotta, és ideje volt máshonnan megközelíteni a témát. Gondolta, a lady sok nőt ismerhet, előfordulhat, hogy több Hisa is megfordult a köreiben. –Tisztában vagyok vele, hogy ismeri Rayt, és azt is tudom, hogy valami oknál fogva kedves magának. Bajba került, és Hisa az egyetlen, aki segíthet rajta. A nap gyermeke, olyan tíz év forma körüli kislány. Tudja, hol találom?

– Kislány? – jött a halk kérdés mellőle, és ebből már biztosra vette, hogy igaza volt, a lady tévedett Hisa halálával kapcsolatban. Még mielőtt válaszolhatott volna, a lady suhanó alakja megjelent előtte, magas, kecses vonalakat rajzoltak ki az árnyak. – Véletlen lenne, hogy ez a kislány ért a gyógyításhoz, és az őrök égre-földre keresik a felcsert? Csak nem a te kezed van a dologban?

Emma lélegezni is elfelejtett, a lady túl könnyen megsejtette a tervüket.

– A kérdésemre feleljen!

– Oh, milyen erőszakos valaki. Inkább azon kéne gondolkodnod, miért kíván felcsert a király két olyan ember mellé, akik a lányaira támadtak. A haláluk helyett miért a gyógyításukra adott parancsot? Tudod a választ?

Kijavította volna a ladyt, miszerint senki nem támadt a hercegnőkre, de jobbnak látta, ha csak annyit mond, amennyi szükséges. A király szándékai rejtve maradtak előtte, de hol volt ő, egy megbélyegzett szabad földi ahhoz, hogy egy uralkodó szavát megkérdőjelezze? Főleg úgy, hogy ez a megmagyarázhatatlan lépés esélyt biztosít Raynek.

– Csak azt tudom, hogy Ray ezerszer jobban járna Hisával, mint azzal a vajákossal.

– Hisa. – A lady egy darabig morzsolgatta a nevet, aztán a fogai között szűrve a szavakat folytatta. – Többé ki ne ejtsd ezt a nevet a házamban!

Emma homlokára ráncok szaladtak a lady viselkedésében beállt hirtelen változástól.  

– De…

– Tudom, hol leled, viszont az információ nincs ingyen.

– Ha maga is szereti Rayt, akkor egy a célunk. Segítsen, hogy mi is segíthessünk.

– Ha segíteni szeretnék, én magam is felkereshetném a lányt. Miért bíznám rád?

– Mert csak én tudom, mi módon cselekedhetünk. – A lady nem találhatta ki az egész tervet, neki nincs egy Joefje, aki megszerezhetné a kulcsokat.

– Elfelejtetted, hogy az őrök itt egymásnak adják a kilincset? Ha ki akarnám szabadítani Rayt, már rég megtehettem volna.

– Miért nem tette? – Az állkapcsa remegett, a türelem sosem tartozott a fő erényei közé, és a lady csak húzta az időt. – Ő az egyetlen utcagyerek, aki szabadon járkálhat a Fény Házában, akit fizetség nélkül is beenged. Biztos nyomós indokkal pártfogolta, most mégis hagyná meghalni? – Kíváncsi gyanakvással fordult körbe, az árnyat kereste, de nem lelte.

– Ne firtassuk egymás okait.

Emma tekintete balra vándorolt, és torkán akadt minden szó, amikor meglátta az asszonyt, aki küllemét tekintve joggal érdemelte ki a lady megnevezést. Lady Alasa emelt állal, méltóságteljesen tett felé egy lépést, cirádás köntösén a szivárvány minden színe játszott. Barnássárga bőrét megkímélte a kor, arcát egyetlen ránc sem barázdálta, pedig a pletykák szerint már jócskán túl volt a fiatalságán. Karakteres szemöldöke és hosszú pillái alól keskeny szempár villant ki, amely büszkeségről és eleganciáról árulkodott. Emma ismerte ezt a tekintetet, és már kapizsgálta a választ a korábbi kérdésére, bár maga se tudta, pontosan mit is jelent az, hogy a lady is a nap gyermeke, de nem lehetett véletlen. Egész Tuviban ha fél tucat élt belőlük, de a lady csak egyikükkel tett kivételt.

– Mit ajánlasz a válaszért cserébe? 

– Kiszabadítom Rayt.

A lady megvetően felnevetett, mire Emma hátán úgy futott végig a félelem, mint repedés a rianó jégen. Látta a lady arcára kiülő megvetést, amely mintha a dühvel hadakozna. Tévedett volna? Mi van, ha mégsem lady Alasa, hanem valamelyik lány vagy Karu az, aki lehetővé tette Ray számára a szabad belépőt ebbe a fertővel teli házba? Ha valamelyikük alkut kötött a ladyvel?

Nem volt ideje óvatos, körmönfont egyezkedésre, és elképzelni se tudta, mit adhatna ennek a nőnek az információért cserébe. Egyetlen vagyona az ivó volt, de miért kéne bárkinek is az a penészes gödör, ha egy ilyen házban él?

– Mit akar tőlem?

– A szolgálatodat.

Emma ösztönösen a csípőjéhez kapott, de a tőrök helyett csak a levegőt markolta. Ujjai ökölbe rándultak, ütni és tombolni akart, egyesével kitépkedni a lady hajszálait, és lenyomni a torkán. Seline szavai lüktettek a fejében, és sötét fellegként keveredtek a lady hangjával.

– Gyönyörű és különleges szépség vagy, de már nem sokáig, a kor téged is utolér. Egy évet várok tőled. – A lady alantas mosolyt villantott, szeme mámortól szikrázott, mint aki minden szavával egyre közelebb kerül a céljához. – Olyan dologra készülsz, ami után nem árt meghúzni magad. Itt senki nem keresne.

– Van tisztességes munkám – emelte fel a hangját, mert már nem bírta magában tartani az undorát. A gyomra is felfordult a képtől, ami megjelent előtte: ő, amint felvonul a többi lánnyal a hitvány őrök előtt, és arra vár, hogy valaki a mecénása legyen, valaki kiválassza.

– Biztos van valaki, akiben megbízol, oldd meg, ez már nem az én bajom.

Emma próbálta lecsillapítani mellkasa hullámzását, összeszedni magát. Bízott Joefben, és abban a sok bányászban, akik nap mint nap megfordulnak a Bányalóban, és rájuk gondolva már egyre kevésbé tartott a javaslattól. Ha az ivó bezárna, az sokakat feldühítene, legalább félszáz férfi követelné a visszatértét, és ellenük Karu egymaga mit sem érne. Mégis mit tehetne lady Alasa? Szajhákkal vonszoltatná be a bordélyba? Különben is, miért kéne tisztességesen viselkednie egy ilyen nővel szemben? Csak annyi a dolga, hogy egyszerűen megszegi a ladynek tett ígéretét.

– Legyen – nyújtotta a kezét a nő felé. – Nyögje ki végre, hol találom Hisát! – Hangsúlyosan ejtette a lány nevét, ezzel is ingerelve a nőt.

A lady megperdült, kerekded arca megfeszült a dühtől.

– A Bűnösök-temetőjénél.

– Ezt már mondta.

– Nem. A lány nem a temetőben, hanem a temetőnél él, találsz ott egy faházat, az az otthona. – Suhanva termett Emma előtt. – Vidd végbe a tervedet, és holnap reggelre legyél itt! Teljesítsd az alku rád eső részét. – A kérés durvának, fenyegetőnek hatott, Emma mégis könnyedén bólintott, éppen csak a bensőjét feszítő kellemetlen érzést kellett elnyomnia, ami azt súgta, valami felett átsiklott.


 

One thought on “Negyedik fejezet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: