Blog

Tizenkettedik fejezet

A napnyugta nem űzte el a város fényeit, nem kergette kényelmetlen ágyaikba az embereket. Úgy tűnt, az éjszaka beállta felrázta Lil lakosait, az utcák egyre zsúfoltabbá váltak, őrök és rakodómunkások sokasága dolgozott nehéz ládákat, zsákokat cipelve. Az asszonyok a házak előtti asztaloknál ücsörögtek, ételeket, italokat árusítottak, és közben harsányan csevegtek, vagy vidám dalokat énekeltek. Fahasáb-vastagságú…

Olvass tovább

Tizenegyedik fejezet

Cseppet sem tetszett Emmának a helyzet. Tudta, hogy a Felszabadítók feje egykoron őr volt, aki a sajátjai ellen fordult, és bátran küzdött a szabad földiek mellett, hogy aztán egy maréknyi üldözött vezérévé váljon. Ez alapján egy olyan embert képzelt el, aki megvetette társai embertelen viselkedését, elhagyta vörös köpenyét, és hősiesen kiállt az elveiért, fegyvert ragadott,…

Olvass tovább

Tizedik fejezet

– Aranynak arany. – Az őr a biztonság kedvéért még egyet ráharapott az érmére, ezúttal sokkal erősebben, repedezett fogai majdnem beletörtek, aztán Joefre sandított. – De nem nebesseni arany. Honnan szereztétek? – Szántáskor leltük. Az őr megforgatta a szemét, Emma gyanakvás helyett kapzsiságot látott felcsillanni benne, és ez megnyugtatta. Elcsigázottan a nadrágja zsebéhez nyúlt, hogy…

Olvass tovább

Kilencedik fejezet

Emma visszacsatolta az övét, és mielőtt kilépett volna a bokor mögül, a tüskés ágak takarásába tolta a zsákot. Fásultan indult a tábor felé, ásított. Előző nap feszített tempóban haladtak, csak éjszakára álltak meg enni és pihenni, és Tiiu úgy saccolta, ezzel a gyorsasággal három nap alatt elérhetik Harmont. Mára már tudták, erre semmi esélyünk sincs.…

Olvass tovább

Nyolcadik fejezet

Matu egy sziklán ült, Tiiu szorosan mellette, ujjaik egybefonódtak. Emmának feltűnt, hogy mióta elindultak a városból, nem engedték el egymás kezét, vezették a sort, pedig a temetőig már ő is ismerte az utat. A lombkoronák árnyékában megálltak. Joef visszafordult – Emma remélte, beletelik egy kis időbe, mire az őrök rájönnek mi köze hozzá, és addig…

Olvass tovább

Hetedik fejezet

Mielőtt Emma talpa a híd kristályos felületéhez ért, egy kéz a csuklója köré fonódott, és megrántotta. Emma elzuhant, a hátsója keményen csapódott a földhöz. Fájdalmában felüvöltött. – Mit csinálsz? – kiáltott rá Tiiu. Emma a fenekét dörzsölgetve feltápászkodott, meglepte Tiiu ereje, úgy érezte magát, mint egy alma, akit a földhöz vágtak. – Rayt átvitték a…

Olvass tovább

Hatodik fejezet

A könnyeitől nedves, feketéllő gyolcsot a markában gyűrögette, lábát sziklasúly húzta, lépni is alig bírt. Követte az őröket, köpenyüket figyelte, ami úgy vöröslött, mint Ray véres arca. Alig egy hét leforgása alatt mindkét barátja haláltusáját végignézte, látta őket kiterítve egy asztalon, mint valami levágásra szánt állatokat, hallotta a kínjukat, a reményvesztettséget. Emma bármit megadott volna…

Olvass tovább

Ötödik fejezet

Az erdőt csak hallomásból ismerte, sosem volt ideje az utcákat róni, kóborolni, mint az árváknak. A gyerekkorát az ivóban töltötte, kezdetben egy hordón ülve, láblógatva figyelte, miként szolgálja ki apja a férfiakat, miként egyezkedik a szállítókkal, és hogyan veri át a részegeket. Emma elleste a praktikákat, hallgatta a pletykákat, és két évvel ezelőtt, amikor apját…

Olvass tovább

Negyedik fejezet

Hisa halálhíre olyan sebesen jött és olyan hihetetlennek hatott, hogy Emma képtelen volt feldolgozni. Mozdulatlanul állt, szívét csalódottság és a bűntudat perzselte. Utolsó, hozzá intézett szavaival elkergette a lányt, mert nem tudott parancsolni az indulatainak, és emiatt szertefoszlott minden reményük. Ő lesz a hibás, ha Ray bitóra kerül. Ő ámította Keint, szított benne haragot, és…

Olvass tovább

Harmadik fejezet

Miután Emi zabosan, de vállalta, hogy besegít az ivóban – csakis Hisára való tekintettel –, Emma a lábát kapkodva elindult a Fény Háza felé. Úgy érezte magát, mint egy űzött vad, aki reggel óta folyvást rohan, szúrt az oldala, kitikkadt, és zakatoló mellkasához izzadtan tapadt a ruhája. A piac mögött elterülő sikátorok kezdtek megtelni, az…

Olvass tovább

Második fejezet

Dühös léptekkel haladt lefelé a lépcsőn, talpa nyomot hagyott a porban. A hirtelen támadt hőség szomjas állatként szívta ki a talajból a nedvességet, beköszöntött a kínzó szárazság évszaka. A sápadt, koszos bányászok mellett hamarosan megjelennek a napégett bőrű földmunkások, és nagyobb igény lesz a pincehideg, vizezett borra, mint a tiszta szeszre. Emma nyugtalansága minden egyes…

Olvass tovább

Első fejezet

A lábujjára léptek, még a lélegzete is elakadt néhány pillanatra. Mindennél jobban gyűlölte ezt az égető fájdalmat, ami felfutott egészen a combjáig, és könnyeket csalt a szemébe. Mintha ezek a picinyke kis testrészek összeköttetésben lennének az összes érzőidegével, és egyszerre tudnák életre kelteni mindet. A káromkodás is benne rekedt, és már bánta, hogy hallgatott az…

Olvass tovább

Archívum